Adyashanti: Az üresség tánca

"...egyszer besétáltam egy könyvesboltba, belelapoztam ebbe a könyvbe [Avilai Szent Teréz: Önéletrajz], ami az első két oldal után teljesen elvarázsolt. Beleszerettem. Szó szerint beleszerettem ebbe a szentbe, akivel soha életemben nem találkoztam. Magam sem értettem a dolgot. De azt tudtam, hogy valami nagyon-nagyon erős kötődés vonz felé. Szinte faltam a betűket. Miután végeztem az önéletrajzával, még vagy öt-hat könyvet elolvastam róla és az életéről. És mindemellett két évig még nagyon sok más írás is megfordult a kezemben a keresztény misztikával kapcsolatban. De ez a könyv, ez az életrajz volt az, ami kinyitott előttem egy ajtót. Csak utólag jöttem rá, mit jelentett számomra a könyv és a keresztény miszticizmus általában. Segített megnyitni a szívemet. A zen - legalábbis az én esetemben - nem igazán volt jó erre. Szükségem volt valamire, ami érzelmileg megnyitja bennem a kapukat ott nagyon-nagyon mélyen. A zen ehhez túl száraz volt. Végül nagyon természetesen találtam rá arra, amire szükségem volt. Ez a könyv mélyen kitárta a szívemet. A tökéletes dolog volt a számomra a tökéletes időpontban."

(Adyashanti: Az üresség tánca)