Búcsú Tóanyánktól

"Mire a nagy kulturális forradalom tizedik évébe lépett, a számtalan kolostornak és a csinos kis üvegpalotának már se híre, se hamva nem volt. A lámákat porig alázták, könyveiket elégették, a fesztiváloknak vége szakadt. Az emberek is más szemmel néztek a világra. Sokuk házasságra lépett, egyesek még a hagyományos öltözéket is sutba dobták. Közéjük tartozott anyám is, aki inkább nadrágot rántott, és fejére kínai szőrme sapkát csapott. Aztán, mint derült égből villámcsapás, Mao Ce-tung elhalálozott. Nem telt sok időbe, s más szelek kezdtek fújni Kína egén. Amikor pedig ez a szél megcsapta a moszók országát, az emberek megkönnyebbülten föllélegeztek. A házaspárok búcsút intettek párjuknak, hogy visszatérjenek régi, jól bevált életükhöz. A férfiak haza mentek anyjukhoz, s az emberek elszánták magukat, hogy kiköszörüljék az elmúlt évek csorbáit. Úgy döntöttek, minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy tisztelettel adózzanak isteneiknek és őseiknek: magukra öltik ünneplőjüket, újból táncra perdülnek és dalra fakadnak."

Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól (részlet)