Haszid történet

Azoknak a fiatalembereknek, akik először jöttek hozzá, Bunam rabbi el szokta mesélni Izsák rabbi történetét, aki a krakkói Jekel rabbi fia volt. Sok-sok évi szegénység után, amely soha nem rendítette meg őt Istenbe vetett hitében, álmában valaki azt ajánlotta neki, hogy keressen meg Prágában egy kincset, amely a királyi palotához vezető híd alatt van elásva. Amikor az álom már harmadik alkalommal tért vissza, Izsák rabbi felkészült az utazásra, és elindult Prágába. De a hidat éjjel-nappal őrizték, ezért nem mert elkezdeni ásni. Mindenesetre reggelente elment a hídhoz, és ott sétált fel s alá egészen estig. Végül az őrkapitány, aki már figyelte őt egy ideje, kedves hangon megkérdezte tőle, hogy keres-e valamit, vagy vár-e valakire.

Izsák rabbi elmesélte neki az álmát, ami a távoli vidékről ide vezette. A kapitány csak nevetett: "És te, szegény barátom, annyira megörültél az álomnak, hogy a lábadat is lejártad, hogy ide gyere! Ami az álmokba vetett hitet illeti, ha én hinnék bennük, nekem is útra kellett volna kelnem. Egyszer egy álmom nekem is azt mondta, hogy menjek el Krakkóba, és ássak ki egy kincset a kályha alól egy zsidó szobájában - Izsák, Jekel fia - ez volt a neve! Izsák, Jekel fia! Elképzelem, hogy milyen lett volna, ha minden házban ásnom kell ott, ahol a zsidók egyik felének Izsák, a másiknak meg Jekel a neve!" És újra csak nevetett. Erre Izsák rabbi meghajolt, hazautazott, kiásta a kincset a kályha alól, és felépítette azt a zsinagógát, amelyet Izsák és Jekel rabbi zsinagógájának hívnak.

"Fontold meg szívedben ezt a történetet - szokta hozzátenni Bunam rabbi - és tedd azt, amit mond teneked. Van valami, amit sehol nem találhatsz meg a világon, még az igaz emberekben sem; de van egy hely, ahol mégiscsak megtalálhatod."

(Martin Buber)