Hűséges katonánk elbocsátása

Hiroo Onoda 1944-ben.

A II. vh. befejezése után 29 éven keresztül gerillahadviselést folytatott a Fülöp-szigeteki Lubang-szigeten. 1974-ben sem volt hajlandó megadni magát addig, amíg fel nem mentette a szolgálatából korábbi parancsnoka, Yoshimi Taniguchi őrnagy, aki Japánból a szigetre repült, hogy kiadja a parancsot.

Richard Rohr az Emelkedő zuhanás c. könyvében utal Bill Plotkin Soulcraft c. könyvének alábbi részletére:

A Hűséges katona képe a második világháború befejezéséhez kapcsolódó történetekből származik. Japán tengerészgyalogosok és katonák százai szenvedtek hajótörést a Csendes-óceánon, vagy éltek túl egy repülőgép-szerencsétlenséget, majd egyedül, vagy kis csoportokban lakatlan, vagy gyéren lakott szigeteken találták magukat. Néhányuk életben maradt a szélsőséges körülmények és a súlyos társadalmi-kulturális elszigeteltség ellenére is. Több ilyen katonát találtak meg, sok évvel a háború befejezése után! A legmegdöbbentőbb az volt, hogy miután megtalálták őket, ezek a férfiak rendkívüli, talán fanatikus hűséget tanúsítottak katonai küldetésük iránt. Nem tudván, hogy a háború véget ért, megtalálásuk után mindegyikük kész volt azonnal visszatérni a háborúba. Természetesen elmondták nekik, hogy a háborúnak vége, és Japán kapitulált. De ez gyakorlatilag elképzelhetetlen volt számukra: a háborúnak nem lehetett vége, mert a nemes célhoz való hűségük volt az, ami életben tartotta őket azokban a hosszú években. (Bill Plotkin: Soulcraft)

Majd Rohr így folytatja:

…egyes japán közösségek felismerték, hogy a háborúból visszaérkezett katonáik közül sokan nem voltak alkalmasak vagy felkészültek a civil vagy emberi társadalomba való visszatérésre. …tágabb önazonosságra volt szükségük, hogy hasznos állampolgárként újra csatlakozhassanak a közösségükhöz. E japán közösségek tehát kidolgoztak egy olyan kollektív szertartást, amelyben a katonának nyilvánosan, hálásan és hosszasan megköszönték a népért tett szolgálatát. Az ünnepélyes ceremónia után a közösség egyik idősebb, tekintélyes tagja felállt, és valami effélét mondott: "A háborúnak vége! A közösségnek most arra van szüksége, hogy elengedd azt, ami eddig jól szolgált téged és bennünket. A közösségnek most arra van szüksége, hogy emberként, állampolgárként térj vissza, és lépj túl katona mivoltodon." Férfimunkánk során ezt a folyamatot úgy nevezzük: "hűséges katonánk elbocsátása".

… A hűséges katona hasonló az idősebb fiúhoz, aki Jézus tékozló fiúról szóló történetében szerepel. Őt éppen a "megérdemli/nem érdemli meg" rendszerhez való hűsége, saját igazának tudata, apja iránti engedelmessége és hűsége tartja távol az "ünnepléstől", melyet az apja készített elő – bár az apja könyörögve kéri, hogy jöjjön el a lakomára (Lk 15,25-32). A szövegben semmi jele, hogy az idősebb fiú részt vett volna a mulatozáson! Micsoda ítélet ez az élet első szakaszának vallásáról, ráadásul éppen a "főnöktől"!