Kísérletezzünk kicsit!

Kísérletezzünk kicsit. Ha elolvastuk ezt a bekezdést, hunyjuk le a szemünket, és egy-két percig próbáljuk számolni a gondolatainkat. Üljünk csöndben és várjunk rájuk, legyünk olyanok, mint az egérlyuk előtt ülő macska. Számozzunk meg minden egyes gondolatot és figyeljük meg, mi történik.

Érdekes dolgokra jövünk rá ilyenkor. Vannak, akiknek elsősorban verbális jellegű gondolatai vannak, még másokéi inkább képszerűek, és vannak olyanok is, akikre mindkettő jellemző. Egyes gondolatok a testen alapuló vagy intuitív ismeretek kifinomult formájában is megjelenhetnek. Ha már nem annyira veszünk el bennük és kevésbé azonosulunk velük, a gondolatok sokszor lelassulnak. Ilyenkor egy-két percen belül öt-tizenkettő vagy húsz verbális vagy képi gondolatot figyelhetünk meg. Egyes gondolatok alattomosan settenkedhetnek be, például ez: "Eddig nem is volt annyira sok gondolatom, nem?" Mások az identitást próbálják megragadni: "Vajon így kell végezni ezt a gyakorlatot?" Ha jól figyelünk, észrevehetjük a gondolatok közötti szabadságot is, a tudatosság terét, amelyben megjelennek a gondolatok. Olyan ez, mintha mindennek a csendes, nyitott, nagyon is élő tanúi lennénk. Ha még jobban megvizsgáljuk a dolgot, azt látjuk, hogy még csak tanúk sem vagyunk, mert ha az ént keressük, csak azt tapasztaljuk, hogy ott a tudatosság maga (mint tanú), de nincs senki, aki "tanúskodna".