Újabb napló

Eltelt jó három év az utolsó naplóbejegyzés óta...

Jelenleg nem tartunk közös meditációt feleségemmel. Mi magunk lehetőségeinkhez mérten gyakoroljuk az imádságnak ezt a formáját, és ez alakítja a szellemi érdeklődésünket is.

Hosszabb szünet után úgy határoztam, hogy tágabb látókörrel, de folytatom a napló írását e honlapon. Azokat a gondolatokat és élményeket osztom meg e honlapon, amelyek - egy kicsit nagyobb merítéssel, de - valami módon mégis a meditációhoz kapcsolódnak.

Remélem, hogy - ha kitartó leszek - a bejegyzésekből kirajzolódik majd egy nézőpont. Ami persze alakul és változik. De jó esetben ez a változás is nyomon követhető lesz.

Bobin egy üvegvázában viruló kilenc tulipánról ír: "Nézem, ahogyan az idő múlásának szárnyai alatt remegnek. Valami védtelenséget sugároznak, és azt íratják velem: »Ami valóban esemény, az, ami él. És ami valóban él, nem védekezik az ellen, hogy elmúlik«."

A beavatási rítusokban szerte a világon szokás valamilyen fájdalmas módon felkavarni a beavatandót - erre szolgálhat a rituális megsebzés, a virrasztás vagy az éhezés - mert ettől az élménytől új síkon dereng fel a tudatosság. A vallás ismeri a fájdalom és a kudarc fontosságát a lelki elmélyülésben és finomulásban. Ugyanezt a felismerést...

Szeretnék elmondani egy történetet Jules Monchaninról (ejtsd: "Monsané"), az ásramunk alapítójáról. Ő Tannirpaliban, Dél-Indiában volt plébános sok évig. Egy nap odament egy csoport iskolás gyerekhez, és megkérdezte őket: "Hol van Isten?" Némelyik gyerek hindu volt, némelyik keresztény. Mindegyik keresztény gyerek az égre mutatott (az Isten a...

"Mire a nagy kulturális forradalom tizedik évébe lépett, a számtalan kolostornak és a csinos kis üvegpalotának már se híre, se hamva nem volt. A lámákat porig alázták, könyveiket elégették, a fesztiváloknak vége szakadt. Az emberek is más szemmel néztek a világra. Sokuk házasságra lépett, egyesek még a hagyományos öltözéket is sutba dobták. Közéjük...

néhány éve olvastam egy interjút Lust Ivánnal, egy inkább szakmai berkekben ismert, 2006-ban elhunyt pszichiáterrel. Tőle idézek néhány mondatot. Ezt mondja: "...a pszichoanalízisnek óriási volt a kulturális hatása. Gondolkodásmódja, fogalomhasználata beszivárgott a köztudatba a harmincas években. Ez a tünetek változásához vezetett. Tehát ma már -...

"Minden alkalommal, amikor együttérzően cselekedtem, olyan fajta örömöt éreztem, amit semmi másban nem tapasztaltam meg."

... az első időkben a meditációt összekevertem az érzelmi elszakadás ismerős stratégiájával, és fokozatosan jöttem rá, hogy mekkorát tévedtem. Az elszakadás során tulajdonképpen védőburokba húzódtam vissza a fájdalom és a konfliktus elől. Ezt inkább közönynek nevezhetnék. A buddhista pszichológia szerint a közöny a valódi nyitottság és egykedvűség...

"A tokugava korban történt. Egy daimjo (fejedelem) Jedoba, a fővárosba (a mai Tokióba) utazott, hogy kötelező tisztelgő látogatást tegyen a sogunnál (a kormányzónál). Egy tea-mestert is magával vitt, hogy útközben ne kelljen lemondania a teaszertartásról. Akkori szokások szerint a tea-mester zen szerzetes volt, de a biztonság kedvéért szamuráj...

"...egyszer besétáltam egy könyvesboltba, belelapoztam ebbe a könyvbe [Avilai Szent Teréz: Önéletrajz], ami az első két oldal után teljesen elvarázsolt. Beleszerettem. Szó szerint beleszerettem ebbe a szentbe, akivel soha életemben nem találkoztam. Magam sem értettem a dolgot. De azt tudtam, hogy valami nagyon-nagyon erős kötődés vonz felé. Szinte...

Szívmelengető, amikor a miseszövegekben olyan tudás köszön vissza, ami manapság elfeledettnek tűnik. Így van ez az alábbi könyörgésben is.

Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el