Eltelt jó három év az utolsó naplóbejegyzés óta...
Jelenleg nem tartunk közös meditációt feleségemmel. Mi magunk lehetőségeinkhez mérten gyakoroljuk az imádságnak ezt a formáját, és ez alakítja a szellemi érdeklődésünket is.
Hosszabb szünet után úgy határoztam, hogy tágabb látókörrel, de folytatom a napló írását e honlapon. Azokat a gondolatokat és élményeket osztom meg e honlapon, amelyek - egy kicsit nagyobb merítéssel, de - valami módon mégis a meditációhoz kapcsolódnak.
Remélem, hogy - ha kitartó leszek - a bejegyzésekből
kirajzolódik majd egy nézőpont. Ami persze alakul és változik. De jó esetben ez
a változás is nyomon követhető lesz.
A modern tendencia, mely mindennemű feszültség mihamarabbi feloldására törekszik, annyira tudattalan és belénk ivódott, hogy első hallásra csodálkozhatunk rajta, miért tartanánk fent önszántunkból egy kényelmetlen állapotot. Megoldásokat akarunk, minél gyorsabban, annál jobb, pedig vannak előnyei is annak, ha türelmet tanúsítunk az ellentmondások...
Bobin egy üvegvázában viruló kilenc tulipánról ír: "Nézem, ahogyan az idő múlásának szárnyai alatt remegnek. Valami védtelenséget sugároznak, és azt íratják velem: »Ami valóban esemény, az, ami él. És ami valóban él, nem védekezik az ellen, hogy elmúlik«."
A beavatási rítusokban szerte a világon szokás valamilyen fájdalmas módon felkavarni a beavatandót - erre szolgálhat a rituális megsebzés, a virrasztás vagy az éhezés - mert ettől az élménytől új síkon dereng fel a tudatosság. A vallás ismeri a fájdalom és a kudarc fontosságát a lelki elmélyülésben és finomulásban. Ugyanezt a felismerést...
Szeretnék elmondani egy történetet Jules Monchaninról (ejtsd: "Monsané"), az ásramunk alapítójáról. Ő Tannirpaliban, Dél-Indiában volt plébános sok évig. Egy nap odament egy csoport iskolás gyerekhez, és megkérdezte őket: "Hol van Isten?" Némelyik gyerek hindu volt, némelyik keresztény. Mindegyik keresztény gyerek az égre mutatott (az Isten a...
"Mire a nagy kulturális forradalom tizedik évébe lépett, a számtalan kolostornak és a csinos kis üvegpalotának már se híre, se hamva nem volt. A lámákat porig alázták, könyveiket elégették, a fesztiváloknak vége szakadt. Az emberek is más szemmel néztek a világra. Sokuk házasságra lépett, egyesek még a hagyományos öltözéket is sutba dobták. Közéjük...
néhány éve olvastam egy interjút Lust Ivánnal, egy inkább szakmai berkekben ismert, 2006-ban elhunyt pszichiáterrel. Tőle idézek néhány mondatot. Ezt mondja: "...a pszichoanalízisnek óriási volt a kulturális hatása. Gondolkodásmódja, fogalomhasználata beszivárgott a köztudatba a harmincas években. Ez a tünetek változásához vezetett. Tehát ma már -...
"Minden alkalommal, amikor együttérzően cselekedtem, olyan fajta örömöt éreztem, amit semmi másban nem tapasztaltam meg."
... az első időkben a meditációt összekevertem az érzelmi elszakadás ismerős stratégiájával, és fokozatosan jöttem rá, hogy mekkorát tévedtem. Az elszakadás során tulajdonképpen védőburokba húzódtam vissza a fájdalom és a konfliktus elől. Ezt inkább közönynek nevezhetnék. A buddhista pszichológia szerint a közöny a valódi nyitottság és egykedvűség...
"A tokugava korban történt. Egy daimjo (fejedelem) Jedoba, a fővárosba (a mai Tokióba) utazott, hogy kötelező tisztelgő látogatást tegyen a sogunnál (a kormányzónál). Egy tea-mestert is magával vitt, hogy útközben ne kelljen lemondania a teaszertartásról. Akkori szokások szerint a tea-mester zen szerzetes volt, de a biztonság kedvéért szamuráj...
"...egyszer besétáltam egy könyvesboltba, belelapoztam ebbe a könyvbe [Avilai Szent Teréz: Önéletrajz], ami az első két oldal után teljesen elvarázsolt. Beleszerettem. Szó szerint beleszerettem ebbe a szentbe, akivel soha életemben nem találkoztam. Magam sem értettem a dolgot. De azt tudtam, hogy valami nagyon-nagyon erős kötődés vonz felé. Szinte...